Derghi-Somogyi Emlékkereszt

Őrzője a Somogyi Nemzetség Történetének

A palkonyai Szent Bertalan kápolna szomszédságában magasodik az a méltóságteljes emlékkereszt, amely a Somogyi nemzetség hosszú és gazdag történelmét ünnepli. Ez a különleges emlékmű nem csupán a múltidézés helyszíne, hanem egy találkozási pont is, ahol a jelen generációk megismerhetik és tisztelettel adózhatnak elődeik örökségének.

Az emlékkereszt megalkotására Mészáros Gergely pécsi szobrászművészt kérte fel az építtető, Somogyi Tibor, akinek munkáját Darnai Ágoston atya, Dr. Somogyi László és felesége, Dr. Végh Mária segítette elő. A kereszt, melynek megalkotása majdnem két évet vett igénybe, a művészeti törekvés és a történelmi hűség zseniális ötvözete.

Az emlékkereszt nem csupán a múltba repít vissza bennünket, hanem lehetőséget ad arra is, hogy minden év augusztus 24-én, a Szent Bertalan napi szentmisén újra és újra találkozzunk. Ezáltal a helyszín a közösségépítés és a generációk közötti tudásátadás színterévé is válik, emlékeztetve minket: Somogyinak lenni kötelezettség és büszkeség egyben.

Az emlékkereszt története Somogyi Tibor tollából

A Szent Bertalan kápolna 2007-ben készült el, hálából építettem a Jóistennek. A kápolnát augusztus 24-én, Szent Bertalan napján szenteltük fel. Azóta bebizonyosodott, hogy ez a hely kedves a Jóisten szívének. Számos látogató, imádkozó és megnyugvásra vágyó ember keresi fel.

Egy ideje a kápolna melletti kereszttel kapcsolatban törtem a fejem, mivel a Somogyiak történetéről keveset tudtam. Apámtól régi vagyonról, egy kőtábláról, és alapítványról hallottam, nagyapám pedig mesélte, hogy fiatal korában hintóval vitte dédapámat Pozsonyba egy nemesi gyűlésre, de a részletek hiányában ezek a történetek a múlt ködébe vesztek. Ekkor került hozzám a „A derghi és karcsai Somogyi család története” című könyv, Baracskai András, Somogyi Mátyás és Varga Zsuzsanna tollából, Dr. Somogyi Tivadar kezdeményezésére és támogatásával. Örök hálával tartozom nekik.

Mélyen elmerültem a család valós történetének tanulmányozásában, és lassanként megérett bennem az elhatározás, hogy méltó emlékhelyet kell létrehozni. Így merült fel az ötlet, hogy a palkonyai kápolnánál is felállíthatunk egy emlékkeresztet. Remélem, hogy a palkonyaiak, az augusztus 24-én tartandó Szent Bertalan misén, szívesen fogadják a helyszínre látogató Somogyiakat is.

Az emlékkereszt elkészítésére Mészáros Gergely pécsi szobrászművészt kértem fel, és a család részéről Darnai Ágoston atya, Dr. Somogyi László és felesége, Dr. Végh Mária vállalták az egyeztetéseket. A megvalósulásig eltelt majdnem két év, amit nem siettettem, tudva, hogy minden művésznek saját vízióját megalkotni kihívás. Fontos volt, hogy a szobrász egy kicsit Somogyivá váljon, és a kereszt illeszkedjen a meglévő kápolnához, egy egységet alkotva.

A talapzaton a címer és a „Derghi Somogyi György nemzetségének emlékére” felirat látható, valamint a siposkarcsai várkastély derghi Somogyi Györgyöt ábrázoló dombormű feliratát tartalmazza:

„Stas Leoparde manu aperis fortissima ferri,
robara gentis extollis nomen ad astra tuae.
Te Deus evexit Somogyi de pulvere viritus
stabit in aeternum, stetquoque structa domus.”

„Állsz párduc, kardnál hatalmasabb dolgokat tevő markoddal,
nemzetséged hírét növelvén. A csillagokig emeled
Téged Isten emelet föl, Somogyi, a virtus a porból
örökké állni fog, álljon is e megépített hajlék.”

Derghi Somogyi György, a nemzetség alapítója, gyerekként nincstelenül menekült Somogy megyéből a törökök elől, majd vélhetően valamelyik nemesi családban familiarisként nevelkedett, és katonai pályára lépett. Török elleni katonai sikereiért Ferdinánd császár és II. Miksa császár birtokadományokkal jutalmazta. Majd később vagyonát felesége, várkonyi Amade Erzsébet hozománya révén, a férfiágon kihaló Amade család birtokaival gyarapította.

Derghi Somogyi György 1581-ben Siposkarcsan védelmi funkciókkal ellátott várkastélyt építtetett.

Az 1854-ben megsemmisült várkastélyból egy dombormű, címer és felirat maradt fenn, melyek ma a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban tekinthetők meg.

A Somogyi nemzetség leszármazottai közel 500 éve küzdenek Magyarország függetlenségéért és fennmaradásáért. Szenvedettek el sérelmeket, meghurcoltatást, akár kitelepítést magyarságukért. Sok hős és példakép élt közöttük, akik helytállásukkal hozzájárultak nemzetségünk gazdag történetéhez. Közülük kiemelkedik: a török ellen harcoló derghi Somogyi György, Bocskai mellett hadakozó karcsai Somogyi Mátyás hadvezér, a Rákóczi-szabadságharc “ezrereskapitányként” harcoló Somogyi Ferenc, kinek négy fia is hősi halált halt a szabadságért, a reform kor majd a 1848-49 szabadságharc egyik szellemi nagyjaként, Kossuth titkáraként halálraítélt, száműzetésben élő Somogyi Antal. Nemzetségünkben még sok feltáratlan, példaértékű életút van, de rengetegen vannak a hétköznapi helytállások hősei is.

A nők, – bár nevük és történetük ritkábban maradt fent -, mint a család és nemzetség meghatározó és gazdagító alakjai, kiemelkedő szerepet játszanak e történetben. Akár feleségként lettek a nemzetség tagjai, akár Somogyi lányként házasságuk révén más családban kerültek, esetleg maradtak Somogyiak, de mindannyian családunk szellemiségének megfelelően éltek és nevelték erre utódaikat.

Az emlékkereszt fő funkciója az emlékezés, de talán még fontosabb, hogy legyen egy hely, ahol megmutathatjuk gyermekeinknek és unokáinknak: „Somogyinak lenni nem csupán előjog, hanem kötelezettség is.”

Remélem, új hagyomány születik: ez a hely lehet a találkozás tere, ahol minden évben augusztus 24-én együtt emlékezhetünk őseinkre és adhatunk hálát a Jóistennek.

Imádkozom, hogy a Szent Bertalan kápolnánál és az emlékkeresztnél mindenki, – legyen Somogyi vagy sem -, megtalálja a békét, a nyugalmat, a gyógyulást és a hitet.

Somogyi Tibor

(2024)

“ örökké állni fog, álljon is e megépített hajlék”
(részlet az emlékkereszt feliratából)